2017. március 20., hétfő

A csapda


Amiről most beszélni fogok, az nekem a jelen, neked pedig egy lehetséges jövő. Amikor magasabb dimenziós csatamezőről beszélek, az csak a mi nézőpontunkból csatamező, mert másképp nem lehet értelmezni azt, hogy egy olyan akarattal kell szembeszállnod, aki úgy viselkedik, mint egy neveletlen kisgyerek és nagy a hatalma.

Azért lehetséges jövő, mert amilyen megoldást találtam erre a problémára, az neked csak egy választható opció, hisz én nem mondhatom el helyetted, hogy te végülis mit szeretnél. Választhatod azt a világot, melyet teljes mértékben ural a gondoskodás, választhatod azt, amit teljes mértékben ural az egyéni haszonszerzés és választhatod immáron azt is, amit erre kitaláltam. Egyszerű lenne, hogy egy olyan világ, ami tartalmazza mindkettőt, ám ehhez fejlettségi szintekre kell bontani az emberiséget, hogy az azonos minőségek közös halmazt alkossanak.

A végén aztán mindenki ide kerül, aki ide való, mert egyik szélsőség sem tűri meg a világában a másikat. Kezdetben ez úgy indul, hogy egymásra talál a szövetséges ego és a szív. Ekkor jelenik meg a külilágban a depressziód, ami annak egyértelmű jele, hogy nem vagy megelégedve a helyzeteddel. Aki az egyéni haszonszerzés világában depressziós lesz, azt leírja a világ, mert alkalmatlanná válik arra, hogy másokon átgázoljon a pénzért, pozícióért, trófeaszerzésért. Azért fontos ez ebben a környezetben, mert az emberek így kiszámíthatók az uralkodó hatalom nézőpontjából. Aki a gondoskodás világában válik azzá, az jelzi az angyal (kollektíva) felé, hogy ellenvéleményen van. Aki ellenvéleményen van egy angyali világban, az főbenjáró bűnnek számít, hisz gondolkodik egy olyan közegben, ahol az Egy Gondolat az uralkodó.

Amikor az Egy Gondolat ideér, itt már olyan embereik vannak hatalmon, akik nélkülözik a rációt és cselekedeteiket az érzelmek, indulatok uralják. Amikor fut a szekér, mennek a dolgok, ez a közeg egy nagyon kellemes hely azok számára, akik a hatalom közelében vannak és egyáltalán nem zavarja őket mások szegénysége, sőt ez még édesebb ízt ad nekik a gazdagsághoz. Mindez nem azért van, mert a kollektíva ilyen primitív lenne, hanem azért, mert az emberei azok. Érdekes adalék ennek megértésére az iszlám, amivel fenti találkozásomkor annyit mondtam nekik, az embereik olyan primitívek, hogy kudarcra vannak így ítélve, hiába ragyognak oly fényesen fenn. Nincsenek embereik, mert akik azok lennének, azok is gondolkoznak és így ellenségesek a kollektíva szemében... aki azoktól szerzi az információit, akiket az embereinek tart. Azaz soha nem fog korrekt információkat kapni és azt fogja ebből leszűrni, hogy az ego ellenség és mivel az emberei által vezetett valóságok sorra tönkremennek, nincs más hátra, mint kiszállni a fizikai síkról.

Amikor egy angyal téged észrevesz és elkezd veled foglalkozni, első dolga, hogy leválasszon az anyagi világról, hogy felfedezhesd a belsődet. Azaz megismerd önmagad. Mert ami most vagy, az csak egy szerep, amiben éled mindannapi életed. Hajtasz valamiért, amiről azt hiszed, hogy a boldogságod/kényelmed felé visz, miközben az angyal szerint távolodsz tőle. Amikor ő segít rajtad és elveszted az állásod, ő tényleg azt hiszi, hogy segít rajtad, mert nincs elég esze ahhoz, hogy a te egyéni nézőpontodból lássa a világod. Szerintem egyfajta statisztikai lapra játszik, a nagy számok törvényére, amik végén ott lesz pár ember, akiknek sikerült. Ám a nagy számok mögött mind egy egy élet van, például a tied.

Mivel az angyal nem ismeri a világod, kénytelen azokban megbízni, akik dolga az, hogy ebben a felemelkedésben neked segítsenek. Ők azonban nem úgy segítenek, hogy ezt kiterjesztik mindenkire, hanem úgy, hogy csak azokra, akik elköteleződnek hozzájuk. Tehát a behódolástól fogják függővé tenni a segítésed és ha ezt nem teszed, kívülállóként tekintenek rád. Mivel senki sem szeret egyedül lenni, az emberek birkaként tódulnak olyan közösségekbe, ahol aztán kényszerhelyzetbe kerülnek. Az angyal csak fekete-fehérben látja a világot, mint egy kisgyerek. Vagy vele vagy, vagy ellene. Ha ellene vagy, jaj neked, még akkor is, ha igazad van, mert tilos vele szembeszegülni. Igen, ezt kőkemény diktatúrának hívják, amikor leér az ő földi menny elképzelésük a világainkba.

Az azonban, hogy leér ide, csak egy illúzió, mert valójában te emelkedsz oda a hiteddel. A hit sokszor amolyan útiránybeállító a halálod utánra, amit nem veszel észre. Azaz a felemelkedésedet nem veszed észre, mert az agyad továbbra is vetíti a világot, csak ez a világ kezd megváltozni olyanná, ahova emelkedtél.

Jómagam olyan embereket nevezek kiválasztottaknak, akiknek sikerült összekötnie az ego és a szív egymással szövetséges részeit. Ezeknek a szövetségeknek (jele a depresszió) nagy hátránya, hogy túl könnyű átverni a másikat és ezzel rendszeresen él a szív (bármilyen szövetséget megköt, aztán arra hivatkozva, hogy ő a főnök simán megszegi azt) és az ego (pontosan ugyanezen vonalon haladva) is. Az igazi felemelkedésed azonban csak akkor sikerül, ha ez egy valódi szövetség, azaz a felek (benned, ez a belső harcod lényege) végig arra törekszenek, hogy együtt oldják meg ezt a problémát és egyik sem akar uralkodni a másik felett.

Hölgyeim és uraim, ez a fejlett ember! Mindenki más visszazuhan valamelyik világba és hiába nevezi ki magát fejlettnek, az csak a látszat. Aminek nagyon sokan bedőlnek, hisz minden nap olvassák a celebhíreket/szentírásokat.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.