2017. május 5., péntek

Az én stratégiám



A stratégiai gondolkodás arra épül, hogy a célnak nem ad rövid időléptéket. A rövid léptékű műveleteket taktikának hívjuk. A hosszú időléptékű műveletekben részt vevő embereket azért látjuk bolondoknak, mert rövid időléptékben látjuk őket, akik viselkedése nem taktikai, hanem stratégiai célokat követnek.

Lefordítva eddig olyan láthatatlan összecsapásoknak lehettek azok szemtanúi, akik már a jelenben is látnak, ahol az emberi szinteken nem túl okos játékosok érnek el sikereket náluk sokkal okosabbakkal szemben. Ez nem azt jelenti, hogy ők tényleg ilyen okosak, hanem azt, hogy hatékony spirituális háttérrel rendelkeznek és a mögöttük álló kollektív tudat lehet ilyen okos, vagy erős.

Ha az ember felállít egy startégiát, érdemes tisztában lennie a PPP-vel, azaz a 3 fő emberi hajtóerővel. PPP=Pénz, Pina/Pénisz, Pozíció. Bár ezek elsődlegesen inkább taktikai elemek, nem szabad őket figyelmen kívül hagyni a startégiai tervezésnél. Aki velem szemben épített fel ilyen stratégiát, az biztosan elrontotta, mert eddig a dezinformációk uralták a józan észt. Mert józan ésszel nehéz elhinni, hogy egy 15 éve lényegében egyedül, bevétel nélkül otthon ülő és meditáló ember esetén ne találnának rá a könnyűnek látszó helyes megoldásra.

Most pillantsunk bele az itteni látásmódra, ami ötvözi a stratégiai és a taktikai gondolkodást és nagy előnye, hogy képes a másik fejével is gondolkodni. Amikor ki kellett találnom, hogyan fogom lekezelni a visszatéréskor keletkező lehetséges konfliktusokat, úgy döntöttem, nem megyek bele energia- és időrabló ellenállási technikákba, inkább az elfogadás egy sajátos módján haladok. Azaz oké, jöhetnek a nőitek, ide hozzám az utcáról is bárki bejöhet... ha megfelel az alkalmasság-képesség-kompetencia és a szabad akarat (oda-vissza) követleményeinek.

Ezért nem találják a haditerveimet. Mert ugye minek oda haditerv, ahol a feltételeknek megfelelés lényegében természetes szövetséget is feltételez, hiába küldi őket az ellenség. Megjegyzem legtöbbször ez a hatékony alkalmatlanember távoltartó engem tart távol őtőlük, ami megint csak egy szokatlan taktika. Ehhez először le kell számolni önmagunk fontosságával oly módon, hogy az önérzetünk sosem lehet fontosabb a célnál.

Ha valaki beleképzeli magát egy 15 év után a civilizációba visszatérő ember helyzetébe, aki ideje nagy részét egyedül töltötte és rendkívül lassú élettempóban élt, az biztosan jobb stratégiát állított fel velem szemben, mint az, aki ezt elhanyagolta. A rossz stratégák aszerint gondolkodnak, ők milyen értékeket tekintenek fontosnak és arra törekszenek, olyan kényszerhelyzetbe kerüljek, ahol rákényszeríthetnek ezeknek az értékeknek a fontosságára. Azaz erőszakkal igyekeznek hazai pályára terelni. Ám nekem meg volt régebben egy sűrűn használt mottóm: mindenkit a hazai pályáján verek le.

Az ügyes stratéga erre azt fogja kitalálni, vajon mi lehet az én hazai pályám, ahol ugyanezt megjátszhatja. Ám ezt jómagam sem tudtam, hisz ha mindenkit a saját pályáján verek le, sosem játszom otthon, ha mindenki magához kényszerít. Ki a pénz miatt, ki a szeretet miatt, ki más érdekek miatt. De aztán megérkezett a fénysugár és végre érthető formában itt is megjelent az ÉlményPark, azaz az én hazai pályám. Ahol amúgy számtalanszor veszítek, hisz teniszezni is úgy tanultam meg, hogy kerestem a nálam picit jobb ellenfeleket.

Nálam jobb bárki lehet, ugyanis csak kevés olyan területe van az életnek, ahol biztosan elmondhatnám, hogy én vagyok a jobb. Ezt egy értelmes ember tudja, egy tapasztalatlan/hülye lény nem. Ha úriember módjára viselkedem és elfogadom, hogy egy csomó mindenben jobbak vagytok, nem tudnak olvasni, azaz kiszámítani a viselkedésemet. Ami minden esetben abból indul ki, az illetők hogyan viszonyulnak a hatalomhoz. Azt feltételezik, hogy én is aszerint, ahogy ők. Ezért nekem komoly ellenfelem csak olyan lehet, aki képes ezt megérteni.

Amikor tértek vissza és értékes lesz a hatalmatok a Földön kialakult spirituális maffia erővonalak számára, egyáltalán nem mindegy, ezeket a gondolatokat elindítod-e időben magadnál, nehogy benne találd magad egy családban, ahol az általad a közösbe adott személyes hatalmad (amit általában ekkor láttál utoljára) mások személyes céljainak szolgálatába álljon. Gondolni kell tehát a titkosszolgálatokra, a titkos társaságokra, a magánvállalatokra, a maffiára és mindenkire, akinek érdekében állhat elszedni a hatalmad.

Egy ilyen hatalom elszedése nem nehéz. Legegyszerűbb és a legsűrűbben használt ilyen technika a vágyaidra telepített vágycsatorna használata. Elég hozzá egy celeb, egy autómárka, a vágyad egy jobb életre, a hatalomra... és már száguldanak is tőled a neked juttatott szerencsék, jobb sorsok, sikerek. Ezzel tényleg nehéz egyedül szembeszállni, kivéve ha nem kerülsz a világ megértésének egy olyan szintjére, ahol a te általad felállított értékrendek ütik ezeket a csábításokat.

Ha ott van előtted egy cél, mondjuk látod, hogy a bolygó hova jut így és tenni akarsz ellene, biztosan nem fogsz goa-partykra mászkálni, amíg a meló be nincs fejezve. Csak és kizárólag olyan emberekkel fogod magad jól érezni, akik szintén ennek a célnak vannak elkötelezve, azaz a szórakozás módja is ehhez igazodik mindannyiótoknál. Lefordítva hiába vagy egy karibi luxusszállodában, akkor sem fogod magad jól érezni, hacsak nem az a célja ennek, hogy a visszatérésed előtt feltöltődj. Ha csak ott ücsörögsz és közben tudod, hogy itt lenne rád szükség, nem fogsz ott maradni, ha ide való vagy.

Mivel a médiából most egyfajta gazdag élet és luxuscélok állandó csábítása éri az embereket, nagyon nehéz az előtt átállni, mielőtt önmagadban nem rendezed le az értékrendet, azaz mi mennyire is fontos valójában az életedben. A viáim általában abból keletkeznek az éggel, hogy nem értenek. Nem értik a pénzhez való hozzáállásomat. Azért nem, mert elfogadtam a pénz jelenlétét és azt a megfelelő helyére is tettem a fejlett ember szemében. Az általános eset az, hogy egy felemelkedő ember mindig arra törekszik, hogy elég pénze legyen, az angyainak meg az, hogy ne. Így ők könnyen kiszámítható könnyű ellenfelek, mert jól olvashatók.

Nem ragozom tovább a szót, az én startégiám a következőre épül: Mindent Ti csináltok. A visszatérés arra döbbentett rá, hogy biztosan nem akarok egyszerű melós lenni, ami a puritán angyalok szerint ideális módja a megregulázásomnak (ugye nem értik a fejlettebbet és a középkor szintjéhez képest nem nagy kihívás fejlettebbnek lenni) és nem akarok kőgazdag nagyon fontos ember sem lenni, ami meg a legkevésbé sem puritán angyalok értetlenségét vívja ki. Szerintem azt csinálom, hogy idecsábítok olyan embereket, akik az anyagi világban elintéznek mindent helyettem és úgy tudok a két világban egyszerre élni, hogy nem zsákmányolok ki senkit és mégis meg van az a szükséges szabadásom, amit a pénz megléte biztosít. Ha valaki találkozna ugyanezzel a problémával, amikor a segítői igyekeznek ledumálni a pénzről, itt egy jó duma hozzá.


- Nem. A pénz megváltoztatja az embert.
- Ám a hiánya is.


Való igaz. Az egyik, ha van az gyorsan képes rá. A másik, ha nincs viszont sokkal alattomosabb, mert lassan történik. Annyira lassan, hogy a figyelő se veszi észre, csak az, aki régóta nem járt erre. Lehet, hogy az egy jó taktika, ha arra játszom, úgy változzanak meg szép lassan, hogy mire az ő valakijük visszatér, egyáltalán ne akarjon tőlük semmit.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.