2017. június 7., szerda

Sportkarrier


Az égiek nem akarták, hogy focista legyek. Lehettem volna egy válogatott szintű irányító középpályás, vagy egy közepes csatár. Talán jó kapus is. Bár jártam edzésekre, sosem alakult úgy, hogy komolyan focizni kezdjek.

Gyerekként nyáron adta a TV Wimbledont és nagyon megtetszett. Találtunk a közelben egy alkalmas betonpályát, középre felhúztuk a zsinórt és amíg ketten játszottunk, a hamadik azt figyelte, a zsinór alatt vagy fölött ment-e át a labda. Találtam a közelben aztán egy salakpályát és össze is jött egy olyan társaság, akik aztán egymást spannolták.

Amikor az emberben a húszas évei elején felvetődik a kérdés, ha mozogni kellene, milyen sportot lenne értelme választani, a harcművészetek ugrana be sok embernek elsőre. Amit bármikor el lehet kezdeni és csakis jótékony hatása van a szellemre és a jellemre, nem beszélve a testről. Még gyerekként találkoztam a shotokannal, ami nem tartott sokáig, ám a ju jitsut elég komolyan vettem, egy edzést sem hagytam ki. Aztán ahogy a Ponyvaregényben Bruce Willis, én is megláttam a wado-ryut, ami jobban kedvezett az ilyen testalkatú embereknek. Ha nem ju jitsuzom, judo edzésre se jutok soha, amit azért érdemes mindenkinek kipróbálni. Állati jó érzés eldobni valakit, de a földharc tapasztalat kell ahhoz, hogy tudjam: soha ne jussak a földre. A wado-ryu is egy ju jitsu stílusból fejlődött ki, azonban a filozófiája úttörőnek számít és ez nagyon jól jött a teniszhez.


A munkahelyem közelében találtam egy ritkán használt boltex pályát, ahol aztán ténylegesen megtanultam teniszezni. Egy idő után észrevettem, hogy az ütőfogásom teljesen egyedi lett és a játékstílusom is megváltozott, ahogy rájöttem, a wado-ryuban tanult ütésekkel játszom. Ha végignézek a mostani mezőnyön (a férfi mezőny túl hmmm tökéletes ide), egy csajt látok, aki azt tudja alapból, ami a megtanításának 80%-át elvinné és már csak az a 20 hiányzik ahhoz, hogy simán Grand Slamet nyerjen.

Se a hoki, se a kosárlabda, se az amerikai foci, se a baseball nem érdekel, az európai foci nélkül is tudok élni és ha képes vagyok arra, hogy egy izgalmas teniszmeccs vége előtt kikapcsoljam a TV-t egy belső hang kérésére, akkor biztosan helyre van téve a dolgok fontossága ilyen téren.

Amúgy a múltkor futottam egy jót és rájöttem, amikor levegőt kaptam, hogy a sportot a fotelből támogatni egy teljesen másik dolog.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.