Akarni valamit tőletek


Ezek a fütyik azt hiszik, akarok valamit tőletek. Viszont a logika ennek ellentmond. A fütyik azt hiszik, számomra csak két választás van. Az egyik, hogy behódolok nekik. Mintha neked bushmanok előtt kellene behódolnod. A másik, hogy maradok a szegénységben, nélkülözésben. Ezzel azt érték el, hogy szóba sem állok velük annak ellenére, hogy a segítőik itt pampognak ezért a fejem fölött.

Felmerül két kérdés. Ki vagyok én, hogy ilyen fontosnak érzem magam. Érezni a szívmegszállók miatt érzem, amit akarnak hogy érezzek. Ami nem az, hogy én egy fontos ember lennék. Az, hogy én fontos vagyok, azt tudom. Logikailag sem lehetne másképp, ha olyan meditációkat végeztem, amit Tibetben sem mertek. Én viszont igen.

A visszatéréssel az a komoly gond, hogy olyan látószöggel és fejlettséggel érkezem, amiben szó szerint ostoba majmoknak látom az emberek zömét. Beleértve a politikusokat, a muszlimokat, a gazdag zsidókat és még sorolhatnám. Ezeket azért írtam ide, hogy elejét vegyem annak, ami minden bizonnyal bekövetkezik. Hogy ezek be akarjanak nekem hódolni és/vagy haverkodni akarjanak.

Akiben megfogalmazódik a kérdés, hogy ha ilyen menőarc leszek/lettem, mi szükségem van arra, hogy akarjak tőletek valamit. Jogos kérdés volt egészen addig, amíg ki nem fejlesztettem azt, hogyan élhet valaki egyedül egy ilyen világban úgy, hogy ne unatkozzon. Ezért látják azok, akik figyelemmel kísérik a munkásságomat, hogy drasztikusan csökkent a webes jelenlétem mennyisége.

Amikor rádöbbentem annak reménytelenségére, hogy értelmesen lehessen ezekkel az ostoba majmokkal tárgyalni, arra jutottam, hogy már csak egy dologgal foglalkozom. Kiszűröm a fejlett embereket és a többieket a sorsukra hagyom. Azaz a helyzet az, kedves emberek, hogy nem én akarok tőletek valamit, hanem pont fordítva van azzal a kiegészítéssel, hogy ezt nem is tudjátok.

Ennek a világnak egy másolatát elvittem egy senki által nem ismert környezetbe, ahol 3D szimulációként fut. Elviszem innen azokat a fejlett embereket, akikre itt halál és szenvedés várna. Azért viszem innen őket el, hogy értékesebb legyen a világom és szélesebb legyen az a személyiségi minta, ami a többi emberre hat.

Az idő viselkedése miatt tudom, hogy amikor sikerül a kísérlet, azonnal megjelennek az ostoba majmok és segítőik, hogy vetítsem vissza rájuk azt a világot, amit sikerrel mentettem meg. De addig minden erejükkel akadályoztak ebben, azaz a mában akadályoznak, ahogy csak tudnak. Látom mi megy és láttam, milyen jövőképek várnak ránk.

Láttam a feketék, arabok, stb. túlnépesedését és azt is, hogyan változnak meg és bánnak el a fehér népességgel. Láttam a nagyvállalati jövőt is, ahol mindennek az az értéke, mit lehet kihúzni belőle. Egyik se jobb a másiknál. Ha én akarnék tőletek valamit, azzal elismerném ezeket a jövőképeket. Mivel saját megoldásom van, amire az eddigi viselkedéssel jelezték az érintettek, hogy nem érdekli őket, a bekövetkező káosz előtti utolsó időpontban a valóságok szétválnak.

Fenntartom magamnak a jogot, hogy megutáljak bárkit és kurvára nem érdekel, a feltupírozott ősemberek minek kiáltanak ki. Alapvetően még két project indult ebből, ami így kiválik ebből a valóságból (és új életet kezd). Az egyik a Fehér Ember Ege, ahol logikus, hogy csak a fehér ember marad, hisz így van ez mindenki másnál. A másik annak a fejlett világ létrehozását célzó programnak a megújítása, ami eredetileg indult és tett tönkre a világelit(nek magukat nevező emberek köre).

Mivel a tárgyalások annyira nem vezettek eredményre, hogy itt meg sem történtek, a saját leszakadó világaitokban úgy kiáltotok ki rasszistának/terroristának/stb. aminek csak akartok!

Felmerül még egy kérdés, mi lesz azokkal a fejlett (átmentett) emberekkel, akik nem akarnak részt venni ebben? Semmi. Észre se veszik, de attól a feladatukat (mintát sugározni a világba) még elvégzik. Egy olyan világban, ahol minden jól alakul. Csak előtte sajnos testre kell szabni, de ezt csak a gondolkodó emberek értik jól igazán.



Beszélgetés régi önmagammal

- Milyen világot akarsz?
- Tisztességes demokráciát.
- Mi a véleményed a bevándorlásról?
- Ha ez a kérdés a régi önmagamhoz szól, akkor még aranyosak voltak és ami lényeges, sokkal kevesebben. Akkor mindenkit egyenlőnek láttam és teljes értékű embernek.
- Ma nem?
- Ez a beszélgetés a régi önmagammal zajlik. Akkor minden ember önálló, autonóm lény volt, ami ma már nem áll meg.
- Szerintem felesleges is az, hogy a régi önmagaddal beszélgessek.
- Pedig mind a mai napig azzal beszélsz.
- Mi változtatott meg?
- A tágabb látószög, jópár tapasztalat és a pénz hiánya.
- A pénz hiánya hogy?
- A pénz hiánya radikalizál. Hisz tenned kell a feladatodért, amit így korlátoznak. Minél jobban korlátozzák, annál jobban feszül.
- De miért csinálják?
- Hogy eltüntessenek innen. Hisz ha radikalizálódtam, már bűnöző is lehetek.
- De kik ezek?
- Olyan tolvajok, akik nagyon nem szeretnének szembe nézni az igazságszolgáltatással.
- Nálad hogyan történt a radikalizáció?
- Ésszel. Visszatükrözök nekik valamit.
- Mit?
- Mire leesik, már késő.








Utólag érkezett kérdés

- Kit utálsz?
- A primitív embert, aki bármi áron uralkodni akar.