2018. február 17., szombat

Az istenek


Először érdemes tisztázni, ki mit/kit ért isten alatt. Ha a monotesita vallásokat nézzük (ugye milyen izgi, hogy több is van ezekből), azok alapja olyan fejlett világlátás, ami nincs jelen ebben az emberiségben. Így mindenki azt fogja érteni ez alatt, amit akar. Márpedig az ember azon, amit nem ért azt érti, amit érteni akar. Így az isten és istenek alatt is azt fogja érteni, amit akar.

Nézzük, én mit akarok és mi ennek az akaratnak az alapja. Az én kérdése azért lényeges, mert a föntről ide tudatát behelyező kollektív gondolkodású lény elég sok olyan emberben ébred, akik aztán elkezdik másolni a kollektív gondolkodást. Valamint értelmeznek és ennek az értelmezésnek az lesz az eredménye, hogy csak ő hivatott a kollektív központ szerepére, azaz isten szerepére. Ha nem ilyen bátor, akkor az isteni akarat egyedüli képviselőjének tekinti önmagát. Hogy ezt honnan tudom? Olyan dolgokat csinálok, amiket elképzelni nem tudtok és ezek egyike, hogy beleélem magam a célszemély helyzetébe és magamat figyelem.

Adott tehát egy magát istennek vélő lény (te is annak éreznéd magad a gép előtt ülve egy kalandjátékkal játszva), aki még csak tanulja az egyéni tudatot, ám mivel ő tökéletes, nem lehet tanuló. Bármit tesz, annak oka lesz és mindig a csodában fog bízni, ha valami rosszul sül el. Hitler is pont így vesztette el (ebben a valóságban) a háborút. Mivel az ilyen angyali erővel rendelkező embert nehéz megölni, le se lehet állítani. Azaz most már le lehet.

Amikor egy ember meditál és rájön a felemelkedés titkára, pont az történik, amit a migráció tükröz ide. Egy rakás saját világképét kizárólagosnak képzelő primitív seggfej áraszt el egy fejlettebb közeget... majd lezülleszti. Ennek vetek véget én, aki ugye bizonyos isteni akarat egyedüli kizárólagos képviselőjének tartom magamat, ami akkor meg is felel az igazságnak, ha a ti világképeteket veszem alapul, ahol a legmagasabbról rezgő a főnök. Megtehettem volna, hogy szarok az egészre és ma én lennék Amerika császára, ám mivel nem ezt az utat választottam, egy hülye lettem azok szemében, akik pontosan ezt tették volna. Ha ezt tettem volna, még galaktikus szinten is egy pitiáner gazembernek számítanék, csak azok szemében nem, akik itt most segítők képében istent játszanak.

Képzeld el azt, hogy egy olyan helyen élsz (igaz, minden igényt kielégítő) barlangokban, ahol a fejlett technológiához úgy jutottál, hogy jöttek valakik és megosztották veled és egy madárcsicsergős idilli világban élsz, amikor jön a hír, hogy történhet végre valami fontos feladatot kell elvégezned a Földön. Az ilyen vallásos küldetés célja a lelkek megmentése, ami már nem is tűnt olyan jó ötletnek, ahogy találkoztak az első megmentettekkel. Lásd a migráns utcai erőszak, ugyanis a gondolataid ott megtörténő dolgok. Két vélemény keletkezik, az első marad a hagyományoknál, azaz első az élet tisztelete egészen addig, amíg ki nem lesznek irtva olyan helyzetbe nem kerülnek, hogy kénytelenek teret engedni a másik álláspontnak, ami mivel későn jön, már nem annyira szalonképes (lásd indiánok esete). A másik álláspont az emberiség kiirtása, így szabadulva meg a veszélytől.

Az élet tisztelete híveinek akciója azon az elgondoláson alapul, hogy a teljeskörű megszállással az emberiség jó útra téríthető, ám nem szoktak hozzá a kritikához, javaslatokhoz és az ellenvéleményhez. Mivel egy tanuló kezében van az egyéni tudat hatalma, aki minden segítő szándékot ellenségesnek (rivalizálónak) lát. Először úgy kezeli le, hogy ez hülye. Aztán már szintet lép és elkezdi őket irtani, mert annak akadályát látja bennük, hogy ő a feladatát sikerre vigye, márpedig elbukni hatalmas szégyen az ő világaikban. Ám nincs erre felkészülve és a Feladat nagysága lényegesen meghaladja képességeit. Csak úgy menekülhet, ha rajta kívül álló magasabb oknál fogva megszűnik a feladat=kipusztul az emberiség.

Megtehetném, hogy veszek egy szigetet és ellógatom a lábaimat a medencém partján és így menő leszek a szemetekben... amíg ki nem pusztulunk. Ám megtehetek mást is. Ha képes vagyok az általatok istennek hitt lényeken isteni szintű műveleteket végezni, akkor a hitetek szerint ki vagyok én? Mert ha egyenlő akarok veletek lenni, azonnal mindenki a főnököm akar lenni és cudar életem lesz. Marad tehát az, hogy istenné válok, ám akkor jön a vád, hogy egy elmebeteg vagyok. Hogyan tudom bizonyítani, hogy nem vagyok az?









Aztán rájöttem, minek nektek bizonyítani? Kapjátok be, majmok! Erre két reakció érkezhet. Az első, hogy én egy ...................... (ide mindenki tegye a saját ötletét) vagyok, amit (neki) alá is írok és csá. A második érzi magában a képességet/erőt/alkalmasságot/stb. hogy kivegye a kezemből ezt a hatalmat. A továbblépés titka, mit is akar vele kezdeni.

Logikus, ha a tudatom a 42. dimenzióig jutott, akkor egy csomó dimenzióban csak én vagyok. Fogalmatok sincs, mennyi meló volt kitalálni rá a hogyant. Ha leérek és az a módi, hogy majd én megcsinálom helyettetek, azt kérdezem hogyan? Erre csak egy lehetséges megoldás van, robotot csinálok mindenkiből és én vezérlem őket. Mi lenne véleményed rólam, ha ezt tenném? Szerintetek nekem mi a véleményem rólatok, hogy elvárjátok, aztán büntetitek?

Tudjátok, mi ennek a világnak a filozófiája?

Persze, segítek csak ne kerüljön pénzbe és ne legyen benne kockázat.



Oké.










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.