2018. február 8., csütörtök

Nem lehet olvasni

... azaz kiszámítani


Ó dehogynem lehet, csak nem nektek!


Az eddigi rendszer úgy működött, hogy amelyik tudati zónába került ez a valóság, azt mindenki megpróbálta a saját képére formálni. Köszönjük szépen, láttunk mindenkit. Úgy döntöttünk, hogy a közös valóságot csak az isteni adminszint vetíti ezek után, az eddigi isteni szintek pedig a saját valóságok isteni szintjévé váltak.

- Te hülye vagy? Miért csinálod ezt, amikor most az egész világ könnyen az öledbe hullhatna?
- Ki mondta, hogy már rég nincs ott?
- Akkor meg?
- Mi neked a világ?
- Hát a Föld.
- Nekem pedig a multiverzum.

Valakit olvasni csak akkor lehet, ha tudod, a másik mit akar, mik a vágyai és milyen mozgástere van. Azaz ha képes vagy arra, hogy beleképzeld magad a helyébe. Az egyik fél hatalmat szerzett bunkói azt teszik, hogy megszállnak és ők mondják meg mit akarj, áthangolják a vágyaid és önmaguk alá helyezik a mozgástered. A másik fél bunkói is hasonlót akarnak, csak nem belül akarnak megvált(oztat)ni, hanem kívül igyekeznek a teljes befolyásra. Én azt szeretném kipróbálni, mi történik akkor, ha a hatalom nem a bunkók kezében van, akkor mi történik és hogyan.

- Miért hagyod, hogy megszálljanak?
- Nem akarom, hogy megszálljanak, így történt akaratom ellenére.
- Akkor mit csinálsz most? Nem nagyon értelek.
- Alkalmazkodom a kialakult helyzethez és kiváló lehetőséget kaptam a tanulásra és gyakorlásra.
- Ezeket egy gondolattal el tudnád söpörni?
- Amikor teniszezni tanultam, a kezdetekben nagyon jó szervám volt. Oda ment, ahova akartam. Aztán egyszer meglátott egy srác és kiderült, hogy a szervám nem menő kívülről nézve, mert szabálytalan. Megmutatta hogy kell helyesen. Később erre visszaemlékezve arra jutottam, ha akkor nem hallgatok rá, később nem játszom ilyen jól. Ma ha kell úgy pötyögtetek, hogy akár a Roland Garroson is állhatnék szerva előtt és szépen szerválok. Igaz nem olyan jól, mint azzal az a lendítettel annak idején, ám ha az ellenfelek sűrűn visszaadják a labdát, azzal sokkal jobban járok hosszútávon.

Nézzük, én mire jutottam azzal kapcsolatban, mik a fő emberi hajtóerők és szerintem a titkosszolgálatok sincsenek túlságosan más véleményen. Úgy neveztem el, hogy PPP. Azaz a Pénz, a Pina (Pénisz) és a Pozíció. Aki engem olvasni akar, annak hasonló látószögön érdemes lennie, különben simán félreért. Ezzel a bekezdéssel éveket is megspórolhatunk most, ha egy kicsit segítek. A pénz nálam használati tárgy és nem dimenzionálom túl a jelentőségét. Akkor sem, ha sok van belőle és akkor sem, ha kevés. Nem is igazán akarok vele annyira foglalkozni és gyöngykagylószakértőnek fogom hívni azt, aki majd ezt helyettem megteszi. Irtó pitiáner dolognak látom azt, ahogy ezzel akarnak zsarolni. A pina már egy nehezebb ügy volt, amit a terepen jól oldottam meg (ez kívülről épp ellenkezőjének látszik), aztán két dolog történt. Az egyik az, hogy elkezdtek kiesni a fogaim, a másik pedig az idő múlása. A kiesett fogakat én is erősnek tartom, azaz nem várok el olyat, amit én sem biztos hogy teljesíteni tudnék, de ettől nem jutunk most előbbre. Az a tény, hogy amikor kezdtem, a harmincas éveim elején jártunk, most meg a negyvenes végén, erősen módosítani tudja a kérdés minőségének fontosságát. Pláne úgy, hogy kezdek rákattanni egy olyan feladatra, amiben partnerként csak olyan nők lennének képesek ebben részt venni, amilyeneket még filmen sem láttam. De igen, a pornófilmekben és van még egy, a Blade Runner (szerintem méltatlanul) filmek második részében láttam egy távvezérlővel vezérelhető barátnőt, aki ideális lenne ide. A pozíció meg azzal húzott el a levesbe, hogy elindítottam az ÉlményParkot, aminek tulajdonosaként akárki lehetek, még akár egy anyja nyugdíján élő elmeháborodott is a Külvilág szemében. Jobbnak láttam a saját vállalkozásomban azzal kezdeni, hogy álruhában ellenőrzök, fejlesztek és kijavítom a hibákat. Mindhárom területen az elmével oldottam meg azokat a problémákat, amiket akkor a logika szerint a Szív okozott. Mert a Szív világában nagy szégyen az érdek, ezért más nem marad  mint az, hogy szeret. Olyan ember még nem láttam, akinek a szeretet lenne a fő hajtóereje, hisz ha alárendeli magát egy életre ennek, akkor is abból az érdekből teszi, hogy majd halála után ez jópont lesz.

- Mi van, ha valaki tényleg képes téged jól olvasni, azaz kiszámítani a reakcióidat?
- Biztos, hogy senki sem hallgat rá vagy ha igen, ott már nagy baj van.
- Hol hibáznak?
- Feltételezésekre alapozzák hitüket.
- Neked ebben mi a jó?
- Látom, ők mit tennének a helyemben. Hisz azt hiszik, én is ezt tenném.
- Mi kell a téged olvasáshoz?
- Józan ész és tisztesség.
- Erre nem képesek?
- Mindkettő hiánycikk és nincs is rájuk nagy igény.
- Miért?
- Mert azt hiszik, csak pénzzel minden megoldható.
- Ha mondjuk valaki odamenne hozzád, hogy 3 hét múlva el akarja játszani Beethoven ötödik szimfóniáját, mit tennél?
- Mivel határozott kezdete és vége van, meghallgatnám az ajánlatot. Ha nem érdekel a feladat, de jó a társaság, akkor is igent mondanék és az egészet egy nagy kalandnak fognám fel.
- Egy baromságra?
- Lehet, hogy ami neked baromság, az nekem szakmai kihívás.

Egy olyan ember, akinek látószöge megemelkedett, többé már nem fogja ugyanúgy látni a világot, ahogy előtte. Előtte működtek volna ezek, ám utána már nem. Persze ott vannak a látók, akik szintén emelkedett látószögön vannak, ám akiknek engedelmeskednek, azok nem. Ha én ezt fizetésért csinálnám, olyan 37%-ára lettem volna képes annak, ameddig nélküle jutottam. Nem beszélve arról, az elhanyagolt vagyoni helyzetem miatt nincs veszítenivalóm, azaz egy olyan embert kellene kiszámítani, akinek a lehetőségeire sincs megfelelő rálátás, nemhogy a következő lépésére. Persze megpróbálják a fejembe ültetni a saját megoldásaikat, ám annál, amit magam kitaláltam, egyikük se tud jobbat. Mert az is az egyenlet hiányzó eleme lehet, ha valaki képes arra, hogy az összes variációt lefuttassa alternatív valóságokban és a jelenbe hozza az eredményt.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.