Új helyzet

Egy nagy titok idejének vége



Mondom a problémát, mert itt én lennék a probléma, csak el is mondom miért. Amikor elindult velünk szemben a megszállás (innen értendő, onnan nézve egy rakás droid felemelkedett), a helyzetet olyan reménytelennek ítélték meg a gondolkodó lények, hogy lemondtak erről a valóságról. Azt a feladatot kaptam, hogy töröljem minden tudásomat, tegyek úgy, mintha én lennék a fő ellenségük és kössem le annyi erőforrásukat, amennyit csak tudok. Így is tettem. Amikor távoztak, maximális önállóságra, valamint önfejlesztésre és öngyógyításra programozták az egómat. Ahogy most kiírom, én is így tudok meg pár apó részletet, ami még hiányzott a telje(ebb) képhez. Erről nekem annyi ugrik be, hogy vagy 10 éve jött a hír, hogy erre, amit megcsináltunk, nem adtak 5% esélyt sem. Ekkor már kábé 5 éve meditáltam és az is tiszta lett, hogy sikerrel jártam és lefelé jövet minden újra és újra megtörtént a külső(bb) szinteken.

Mivel lassan közelebb leszek a 20-hoz, mint a 15-höz, amikor beültem ebbe a lakásba, nos ezen a tempón az évek is másképp telnek és minden direkt beavatkozás olyan, mint egy sínpályás fékezés, ahol mondjuk 3 év a féktávolság. Komolyan mondom, hogy alig ismerek valakit, hisz 15 éve még a legtöbb ember az iskolapadban ült, én meg olyan magasságokban jártam, hogy a 3D-vel nem is nagyon foglalkoztam. Persze néztem TV-t, meg neteztem is, ám volt egy pár éves periódus, amikor még a mobilaksim is kivettem és izgalmasabbá vált az a világ, amit benn találtam, mint ez itt. Azért nem nagyon tér vissza senki, mert az tényleg egy jó hely és ki az a hülye, aki bevállalja ezt a lehetetlennek tűnő feladatot? Nos ilyen hülyék mindig akadnak. Szóval amolyan Kémek mint mi stílusban nyomtuk úgy, hogy közben a profik más valóságokra koncentráltak. Közben itt a maximális önállóság, az önfejlesztés és a szinte nullával egyenlő spirituális erő a szükséges intelligenciával párosulva olyan eredményt hozott, ami alapjaiban változtatta meg a mindenki (más) által hitt tervet.

Hogy nem vagyok kispályás, azt egy másik valóságban bizonyítottam. Mesterévé váltam az olyan hadműveleteknek, mint az Operation Bertram volt a második világháborúban. Csak itt a második világháború elején jártunk és a német oldalon voltam. Az északon támadó csapatoknál kidolgoztunk egy haditervet, hogy éjjel egy titkos paranccsal Párizsba rendeljük a frontvonalon lévő összes szövetséges tisztet, akiket addig teherautón hozottakkal pótoljuk. Még oda se értek, amikor megindult a támadás, a tisztek persze eltűntek és nem volt senki, aki iránytani tudta volna őket. Úgyhogy elmaradt a nagy Angliába menekülés, mert letették a fegyvert. Itt is ilyesmi történt, csak arra senki sem számított, hogy olyan hiteles lesz, hogy ezek tényleg elmenekülnek. Ha hirtelen elmennek, akkor valakinek pótolnia is kell a hiányzó Űrt, erre meg már az ÉlményParkos meditációimból emlékszem, hogy az volt a cél, hogy a Váltást senki se vegye észre egy nagy poén miatt, ami még hátra van. Vannak azok a valóságok, ahova koncentrálták a profik az erejüket és van ez, ahol odáig jutott a közben kifejlesztett technika, hogy nem is használtam semmilyen (saját) erőt. Itt feleltem meg a lehetetlen elvárásoknak (legyen békés meg ilyesmi) és itt rémültek meg tőlem a legjobban.

Valójában ez egy Tükör volt és akik ennyire megrémültek csak tudják, mitől rémültek meg ennyire.

Most itt ez a fura helyzet, amire egyáltalán nem készültem fel, ám olyan problémamegoldási technikáim vannak, amikkel akár bele is vághatok. A zöld lámpa a sikeres jövőből világít, azaz meg lehet csinálni.

Akiket nagyon megsértettem volna, nos ez egy általam Madárijesztőnek nevezett program, amiben ezeket egy script választja ki egy listáról. Azon az állásponton vagyok, akit egy madárijesztővel távol lehet tartani, az inkább maradjon is távol. Ja, még a listát sem én írtam, hanem még azt is mindenki maga vetíti. A végére pár ajándék kicsi titokkal.