Párkapcsolatokról komolyan


Most egy olyan anomáliáról beszélek, ami az Élet felől nézve elég furcsa lesz. Pont úgy, hogy a Halál felől ránézve.

Az Élet felől élsz egy világban, találkozol emberekkel, konfliktusaitok támadnak, amik természetesek. Összejössz egyszer valakivel, aki a párod lesz és onnantól boldogan élsz.

A Halál felől nézve beragadsz egy olyan blokkba, ami aztán erősen leszűkíti a lehetőségeidet a tudati utazásra. Ami ráadásul sokszor torkollik valami másba, mint ahogy azt te elképzelted, mégis ragaszkodsz hozzá, azaz válás után is tovább tartod a blokkot.

Az Életben örömmel gondolsz a családalapításra és igazi boldogságot érzel, amikor megszületik a gyereked. Arra gondolsz, amikor majd megöregszel, lesznek aranyos unokáid, akivel újraélheted a (kis)gyereked élményét.

A Halálban a dolog a szexben tud csak kimerülni, kivéve ha nem találsz rá valakire, aki képes ugyanarra a tudati utazásra, amire te. Mert ha eltávolodsz, a jó ismerősök is eltűnnek.

Megfigyeléseim szerint úgy, hogy először kitör egy balhé, amiben megharagudtok egymásra és elválnak útjaitok, hisz ebben a civilizációban kevesen képesek szó nélkül elválni. Aztán mire a tudatod kiér ebből, akkor már olyanokká válnak, mint az idegen emberek (ám jelen idővonali emlékekkel). Ez a házasságok esetében is így van.

Stabilizálni úgy lehetett ezt a helyzetet, hogy mindenki tudata egy Tudathajón utazik, amiben változatlan formában zajlik a Világ. Így a globális civilizáció nem omlik össze attól, hogy a tudatszint emelkedés után megváltozik az egyén és a család viszonya. Továbbra is tudjátok élni a családi életeteket, most a technikai részletekkel nem fárasztalak titeket.

Az életben az a célod, hogy a megfelelő pozíciót érd el a megfelelő anyagi bevételek mellett.

A Halálban az a célod, hogy megmaradjon ez a kellemes semlegesség, amiben viszont erősen korlátozva vagy a bevételekkel járó ügyek miatt, amik könnyen a halálba rángathatnak embereket.


Az élet és a halál között léteznek olyan átjárók, amik létezéséről sem tudsz, mert a Külvilágban csak a hitedtől függ az, hogy ezeket a lehetőségeidet, amiket az elméd nyújt kihasználod-e... és mire hogyan. Ezeken az átjárókon ha átjössz, úgy térhetsz vissza az életbe, hogy észre se veszed. Pontosabban észreveszel mást, amik miatt mozgalmassá válik az életed. A halálba lépést sokkal nehezebb észrevenni, mert csak a visszatérésnél érezni, ahogy hirtelen megtelik élettel a levegő.

Nagyon sokan rekedtek élet és halál között úgy, hogy közben mindennapjaikat élik és félnek a haláltól... odaát meg az élettől. Aki ide reked, az mindkettőtől fél. Úgy tudom ezeket, hogy én nem félek és amikor ilyesmi rajtam megjelenik, elemezni tudom.

Amikor még a mélytranszban azon filóztam, hogy fogom ezeket a majmoknak olyan embereknek elmondani, akik ennek elfogadásához a traumát is elérhető világszemlélet változást szenvednének el, arra jutottam, sokkal egyszerűbb lesz, ha készítek rá egy holoprogramot. Ez rendezi a Külvilágban elfoglalt helyedet úgy, hogy nem kényszerít civilizációs kényelmetlenségekbe.

Ennek elkészítése rengeteg civilizációs kényelmetlenség árán történt és az volt a fő célja, hogy megkönnyítse a nehezen elmondható részeket csak úgy, hogy gondoltban megnyomsz egy Gombot a megfelelő program nevével. Ebből lett aztán a holo-appok elindítása is. A holostore-ban mindenki csak a számára elérhető dolgokat tudja csak (mondjuk félálomban) letölteni.

Aztán a dolog odáig ment, hogy elég csak az ÉlményParkot elindítania annak, aki nem akar, tud, képes ebbe mélyebben belemenni.



Hisz az Élet (=fizikai világ) maga egy ÉlményPark!



Ha házasságodban is az élményekre törekszel, sokkal kevesebb eséllyel merevedik a végét jelentő megszokásba. De a szabadság mindig a Túloldalon lesz.

Kivéve ha nem találsz rá a kettő közötti tartományban. A logika szerint akkor magában a házasságban is.